Mindenkinek, de főleg nekünk, magyaroknak van egy elég határozott rántotthúsképe.
A magyar néplélek szerintem zömében 3 forrásból táplálja ezt a víziót.
A nagyi/anya vasárnapi ebédre zsírban rántott karaja, a menzán kapott olajban tocsogó taplószáraz akármi és ugye a szerencsések, akik voltak Bécsben és a Máriahilferstrasse ötödszöri végigpásztázása után betértek valahova.
Napjainkban az internetnek, a vadkapitalizmusnak köszönhetően eljutottak hozzánk a minőségi húsok illetve más kultúrákból érkező technológiák.
Az a titkos tervem, hogy megkeresem az otthoni körülmények között (nekem) tökéletesen elkészíthető
rántotthús verziót/alapanyagot.
Az első versenyzőt a BBQ-nak köszönhetem.
A hétvége úgy alakult, hogy egy családi ünnepre oldalast sütöttem.
A St Louis cut-ról leszedtem a fedőhúst, ez a papszelet, egyesek azt mondják ez az egyik legkiválóbb rántotthús alapanyag.
Pénteki munka után hazaesve nem hagyhattam ki ezt a ziccert.
Köretnek burgonyasalátára szavaztam, ehhez odatettem héjában sós vízben főni 4 szem krumplit.
Miután megfőtt meghámoztam ujjnyi szeletekre vágtam és nyakon öntöttem az alábbi keverékkel:
- 2,5 dl csirkealaplé
- 4 ek olivaolaj
- 1 kk só
- 4 ek fehérborecet
- bors
- marék snidling
- csipet cukor
- 2 ek mustár
Ezután nekiestem a húsnak, a vastagabb részét kicsit kikalapáltam (nem kell szétverni), kapott sót borsot.
Lisztbe, tojásba, morzsába forgatás után jöhetett a sütés, sajnos a zsírom elfogyott, így kénytelen voltam olajban, közepes lángon, ínycsiklandóan ropogósra és barnára sütni mindkét oldalát.
A belseje puha volt, a rostok között tökéletesen szaftos maradt a szövetközi zsíroknak köszönhetően.
Körtebefőttel és a burgonyasalátával és citrommal tálaltam.
Magasra tette a lécet, nehéz dolgom lesz a továbbiakban, nálam ez egy erős 3,5/5.
További cikkek, receptek a gerillagasztro.blog.hu oldalon!
