Gyerekkorom óta gombászom, apámtól, nagyapámtól tanultam az alapokat.

Később beleástam magam szakkönyvekbe, majd biológus apósomtól is ragadt rám némi ismeret.

Szezonban rengeteg erdei gombát fogyasztunk, gyerkőcök többsége is rajong érte.

A gombagyűjtés könnyedén fertőz, a természet szeretetével együtt a testmozgás és a találás öröme is igen addiktív :)

A gombaszedés során nem árt tiszteletben tartani a gombászás írott és íratlan szabályait.

Fontos!

Egy gombászkönyv nem helyettesíti a gombavizsgálói tanfolyamot, sem a gombavizsgálót!

Csak olyan termőtestet gyűjtsünk amit jól ismerünk!

Túl fiatal, illetve túl öreg termőtestet ne szedjünk le!

Nem elfogyasztott gomba, még sosem okozott mérgezést!

A leszedett gombát minden esetben vigyük el szakellenőrhöz!

Csak annyi gombát szedjünk amennyit el is fogyasztunk!

Mi javarészt a Budai hegység erdejeit járjuk tavasztól őszig gomba után szaglászva.

Tavasszal április környékén rendszerint a kucsmagomba, a pisztric, a tövisaljagomba és a gévagomba nyitja a szezont, ami jellemzően a szegfűgombával vargányával és a rókagombával folytatódik júniusban.

Aki nem tud, nem akar erdőben gombát szedni, annak érdemes ilyentájt a piacon körbenézni, ott rendszerint kapható bevizsgált erdei gomba.

A jó néhány gombász év alatt szépen összegyűltek a jól bevált lelőhelyeim, de időnként új területen is keresgélünk, ilyenkor a termőhelyismeret és a szimatunk van segítségünkre.

Most sem volt ez másképp, inkább indult könnyed sétának, mint élelemszerzésnek, de műveleti területen az emberben azonnal feltámadnak az ösztönök :)

Kisebb bóklászást követően egy nagy csokor friss sárga gévagomba mosolygott rám egy fatörzsről.

Az egész télen át tartó gombaéhséget követően nagyon megörültem a fogásnak.

Gasztronómiai értelemben szerény véleményem alapján közepes értékű gomba, de a fiatal példányok még jó ízűek, nagyon jó az állaguk, illetve egy találat általában kiadós mennyiséggel szolgál.

Az öreg példányok ehetetlenül rágósak és keserűek, ezeket le sem érdemes szedni.

Ennél a gombafajnál minimum 20 perces hőkezelést javasolnak a szakkönyvek.

Egy részét hagymával és tojással és vajjal készítettük el, kiváló lett.

Ez a talált mennyiség kb. ötöde (20dkg) volt.

Többször olvastam már, hogy savanyítva pl.:salátákba, vagy garnírungként kiválóan felhasználható.

A savanyított gombát amúgy is kedvelem, ezért kipróbáltam egyik kedves gombász ismerősöm receptjét.

Hozzávalók:

• kb. 80dkg friss gévagomba felcsíkozva 
• 4 babérlevél
• nagy fej hagyma szeletelve
• 2 gerezd fokhagyma felaprózva
• 1 dl fehérborecet
• 2 ek cukor
• 1 tk egész bors
• 1 ek só

A hozzávalókat egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi.

Legalább 45 percig főzzük takaréklángon, ennyi idő alatt a gomba is megpuhul.

Eközben egy másik lábosban kifőzzük az elmosott befőttesüvegeket illetve a kupakokat.

Amint megfőtt a gomba, lével együtt üvegekbe szedjük, majd a lezárt üvegeket visszatesszük abba a lábosba, amiben az üvegeket fertőtlenítettük.

Ebben a lábosban lefedve hagyjuk kihűlni (én este tettem bele és másnap délután szedtem ki).

Egy évig eláll ilyen formában, érdemes elraktározni a hosszú téli hónapokra amikor az ember csak sóvárog a tavasz és a nyár erdei ízei után.

További cikkek, receptek a gerillagasztro.blog.hu oldalon!

Jó étvágyat!