Mindig valami csodának éltem meg, amikor az utolsó őszi, erősen depresszív és elmúlásjellegű búcsúlátogatásunk és egy jó hosszú tél és kora-tavasz után mégiscsak újra életre kel a nagy víz. Úgy szokott ez működni, hogy már februárban nézegetem az időjárásjelentést, meg a naptárat kajtatom…