Nyakunkon a jó idő, sokan igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni.
Gyerekkorom óta járom az erdőket, javarészt nem utakon, illetve nem a frekventált turista utakon közlekedve.
Mióta gyermekeink vannak, ebből nyilván alább kellett adnom, gyakran találkozom másokkal is az erdőben.
Nem tagadom, mint rajtam kívül jónéhányan, valahol én is a magányt keresem a vadonban, eleve nem szívesen osztozom rajta másokkal, ebből kifolyólag eredendően kritikusabb vagyok az átlagnál.
Ha már így alakul, igyekszem úgy viselkedni, hogy lehetőleg ne zavarjak másokat, ne rontsam el az ő kikapcsolódásukat.
Sajnos a mai túrázók körében rengeteg olyan emberrel hoz össze a sors, aki nincsen tekintettel a környezetére.
Álljanak itt az erdőjárás (szerintem) legfontosabb írott és íratlan szabályai.
Gondolhatnátok, hogy ezek elcsépelt dolgok és mindenki tudja/betartja, hát sajnos nagyon nem.
Nem véletlenül írom le, szinte mindegyik probléma felmerül minden túránk alkalmával.
Udvariasság
Köszönünk, ez ugyanolyan, mint reggel felkelni, vagy táplálkozni, vagy inni.
Találkozol valakivel, köszöntöd:
A férfi köszönti előre a nőt
A fiatalabb köszönti előre az idősebbet
A társaságba /pihenő-, tűzrakóhelyhez újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket
A köszönést kötelező módon fogadjuk
Előzékenység
Ha meredeken, dombon, hegyen közlekedünk, MINDIG a felfelé jövőnek van elsőbbsége.
Köszönünk, félreállunk, megvárjuk amíg tovább halad.
Nem toljuk félre, nem rúgjuk fel, nem ütjük el.
Pihenőhelyeken, padoknál, ha érkezik valaki, köszönünk/fogadjuk a köszöntését, ha idősebb, vagy kisgyerekkel van,felkínáljuk az ülőhelyet.
Kerékpár
Ha kerékpárral közlekedem a turistaúton (nem kijelölt kerékpárútra gondolok), meghúzom magam, mert nem kerékpárút, nem gondolom azt, hogy nekem van elsőbbségem, nem gázolom el a turistákat.
Előzékeny vagyok, köszönök.
Ló
Tudom a ló nagy, erős is, meg gyorsan megy, ráadásul 4 lába van.
Ennek ellenére nem tapostatjuk el vele a túrázókat, nem, a gyerekeiket sem.
Nem üríttetjük a padok/tűzrakóhelyek mellé, lehetőleg a turistaút kellős közepére sem.
Kutya
Na ez a téma a szívem csücske.
Mindjárt az elején szeretném leszögezni, szerintem egyáltalán nem való erdőbe az eb, hacsak nem munkakutya.
A hobbikutyatartást nem tartom valami sokra, ettől függetlenül elfogadom, hogy másoknak ez a hobbija.
Vannak kutyás barátaim, szoktak kutyát hozni magukkal, nyilván kompromisszumokat kötök.
Ők kultúráltak, megkötik az ebet, ha éppen nincs megkötve, de jön valaki szembe, odahívják és megfogják.
Nem, nem bizonygatják, hogy nem harap, nem engedik, hogy összedörgölőzze/nyálazza a kedves kirándulókat.
Nem, hálát sem várnak el mindezért, mert pl. tudják, hogy természetvédelmi területre tilos kutyát vinni és tilosban járnak…
Pihenőhelyeken jó messze kötik ki a padoktól, hogy ne zavarjanak másokat.
Nem üríttetik a kutyát a turistaútra, odébb mennek pár métert és ott teszik, utána avarral, földdel letakarják.
Szemét
Másik kedvenc témám.
Erdőben nem szemetelünk!
Lerágott csont ez is, tudom, de ne gondoljátok.
Minden túrán össze tudok szedni egy szatyor szemetet.
Nem is értem, pedig annyira egyszerű.
Valami kiürül, beteszed egy zacsiba, azt pedig a hátizsákodba, mi ezen olyan nagyon nehéz?
Rongálás
Vadászleseket nem tesszük tönkre, nem visszük el a létrát.
Kilátókat szintén nem, nem, itt sem hagyunk szemetet.
Természetvédelem (általános) szabályai
Nem szedünk virágot természetvédelmi területen, azt a kis semmilyen giz-gazt sem, gyermekek sem.
Nem ordibálunk, vadakat nem hajtjuk, kutyát sem engedjük utána.
Halkan közlekedünk, nem viszünk magunkkal rádiót, tisztelünk másokat, akik kikapcsolódni, pihenni járnak az erdőbe.
Tüzet kijelölt helyen rakunk, ha kész a kaja eloltjuk, szemetet természetesen összeszedjük, elvisszük magunkkal.
És végezetül, minden eszközzel óvjuk, védjük a természetet!
Vigyázzunk rá, hogy unokáinknak is legyen hol kikapcsolódniuk!
További cikkek, receptek a gerillagasztro.blog.hu oldalon!
