Ha nyár, akkor nekünk Balaton, pontosabban Balatonföldvár. Július elején tettük át székhelyünket a déli part egyik legvirágosabb városába.

Amikor már untuk a strandolást, Galamb-szigetet, Hajóállomást, Magas-partot, új látnivalókat kerestünk magunknak. A gyerekek rajonganak a kisvasutakért, ezért a Balatonfenyvesről induló Gazdasági Vasútra esett a választásunk, mely az Öreg-Berek gyönyörű tájain haladva érkezik be Somogyszentpál végállomásra Most nem írom le a hajdan nagy forgalmat lebonyolító gazdasági vasút szomorú történetét, akit érdekel részletes leírást olvashat itt.

Mivel rákaptunk a kerékpározásra, úgy gondoltuk, Fenyvesig elmegyünk a nagy vonattal, onnan tovább a kisvonattal, és tekerünk egy jót a Berekben. Ebben a Menetrend akadályozott meg, ugyanis Balatonföldvárrol nem lehet úgy átérni Fenyvesre, hogy ne kelljen órákat várni. Szóval letettünk a biciklis kirándulásról, maradt az autó Fenyvesig.

A kisvasút szerelvényei nagyon szép állapotban vannak, 25 km/h-s sebességével kb. 40 perc alatt teszi meg az utat a végállomásig (Somogyszentpál). Érdemes tudni, hogy bizonyos megállókban csak akkor áll meg a szerelvény, ha van fel- vagy leszálló utas!

Mesés a táj, ha valaki nem ismeri a Tüskevárből és a Téli Berekből, azt is bizonyosan elvarázsolja.

Mi nem mentünk vissza azzal a vonattal, amivel jöttünk, hanem Somogyszentpálra érve a faluközpont felé vettük az irányt. Korábban informálódtunk a neten, hogy mit érdemes megnézi ezen a  településen. Hát nagyot csalódtunk!

Ugyan a templomot sikerült megnéznünk, de azt is annak a véletlennek köszönhetjük, hogy éppen takarították, így volt ott épp valaki. A nagyon kedves hölgy mindent megmutatott, még a papi misézőruhákat is megnézhettük a sekrestyében. A gyönyörű templom 1774 - 1778 között épült barokk stílusban.

Sajnos nagyon szomorú dolgokat mesélt a falucska jövőjéről. 800-an lakják, abból 300 a magyar... rendszeresek a betörések, lopások, a fiatalok menekülnek innen, szinte minden ház eladó.

A tájházról is érdeklődtünk,. Elmondta az asszony, hogy van ugyan Tájház, de sosincs nyitva, kívülről megnézhetjük, ha akarjuk. Megemlítettük, hogy ez milyen turistacsalogató hozzáállás.  Azonban kiderült, hogy rajtunk kívül nem nagyon száll le itt a vonatról senki...

Végtelenül elkeserítő, hogy egy hajdan volt virágzó környék hogyan válik szépen lassan az enyészetté... 

Mivel nem akartunk még 2,5 órát a faluban tölteni, elindultunk gyalog visszafelé. Gondoltuk, majd csak lesz útközben valami. A gyönyörű tájon és annak gazdag élővilágán kívül azonban Imremajorig (kb. 10 km) semmi sincs. De tényleg semmi. Csak verőfény. A 3 gyerek hősiesen bírta a feszített tempót, hogy véletlenül se késsük le a vonatot Imremajortól Fenyvesig. Mire a célhoz értünk, teljesen elfogyott a vízkészletünk, hiszen sikerült a déli órákban lehoznunk a távot. dél körül értünk Imremajorba, ahol a Majorka nevű helyre akartunk betérni frissítőért. Legnagyobb bánatunkra ki volt írva, hogy csak 13 órakor nyitnak... A vonatunk 12:43-kor indul vissza fenyvesre... remek. átvágtunk a gyönyörű kerten, találtunk egy nyitott ajtót. 3 fiatal srác játszott valami számítógépes játékot. Kérdeztük, hogy van-e bolt valahol, mert szomjan veszünk. Mondták, hogy bolt az nincs, csak Fenyvesen, csak az Étteremben tudunk innivalót venni. Úristen, meghalunk, az csak egykor nyit! Így kénytelenek voltunk a mosdóban legalább egy kis felfrissüllést nyerni az arcmosástól.

Mire újra a kertben voltunk, Apa már lelkesen fényképezte a Fekete István emléktáblát

Előkerült a tulaj, kinyílt az étterem, és egy jó beszélgetés mellett a várt felfrissülést megkaptuk :-)

Mesélt a Majorról, megmutatta a még felújításra váró színháztermet is:

 Érdemes ellátogatni Imremajorba, hétvégente piac is van, biciklitúrákat és safarit is szerveznek. Koncepcióban gondolkodnak, nagyon sok sikert kívánunk nekik! Ez a beszélgetés megmentette a napot, és a kellemetlenségek ellenére nagyon szép emlékekkel gazdagodva tértünk vissza Fenyvesre, majd Földvára.

További cikkek, receptek a gerillagasztro.blog.hu oldalon!